„

MŰKÖDÉSI ELVE
1946-ben Stanford Egyetemen dolgozó Félix Block és a Harvard Egyetemen dolgozó Edward Purcell publikálták (a Physics Review-ban) a nukleáris kétpólusú impulzusok létezésére vonatkozó felfedezéseik egy részét.
1952-ben a nukleáris mágneses rezonanciáról folytatott kutatásaiért Nobel-díjat kaptak.
1971-ben Dr. Raymond Damadian felfedezte, hogy a hidrogént tartalmazó anyagok más visszhangot generálnak, mint a többi anyag.
1974-ben ebből a felfedezésből született a nukleáris mágneses rezonancia segítségével történő képalkotás találmánya.

E találmány nyilvánvalóvá teszi azt a tényt, hogy a hidrogén – ionok magjai egy különleges mágneses mező hatására összerendeződnek. Ez a jelenség a szénhidrogénekre is érvényes.

Kísérleti úton sikerült kimutatni, hogy a szerves molekulák, így a szénhidrogének is érzékenyek a diamágnességre, és a hatások bizonyos ideig fennmaradnak a mágneses mező megszűnése után is.

A mágneses mező módosulást kiváltó hatása bizonyos szénláncok esetében fokozottabban jelentkezik. Elsősorban az üzemanyagokban, nagy mennyiségben jelen lévő vegyületekről (benzol, toluol, xilol), illetve N-oktánokról van szó. Ezek a molekulák laposak és egyetlen szénatom – gyűrűből állnak, amelynek szénatomjai a gyűrűn kívül elhelyezkedő hidrogén atomokat kötnek meg. Vegyük a benzol esetét, amelynek képlete C6H6.

A mágneses mező hatásának kitett benzol molekulában a gyűrűt alkotó szénatomokból elektronok szabadulnak fel, és az elektronok mozgása a gyűrűben nem elhanyagolható mértékű elektromos áramot generál. Ezáltal LORENZ – elvnek megfelelően elektromos erőhatás lép fel, amely ellentétes a hidrogén atomokat a szénatomokhoz kötő erővel.

A normális hőhatás és a mechanikai mozgás következtében a molekulák ütköznek, és a hidrogénatomok könnyen kiszakadnak a fő molekulákból, elveszítve periférikus elektronikat, amely a gyűrűben kering tovább. Így tehát pozitív hidrogén – ion keletkezik.
Az ion – működésnek ezt az általános módosulását nevezik pozitív ionizációnak.

Ha a folyamat tovább tart, a szénatomok is felszabadulnak.Ha azonban a mágneses mező hatása megszűnik, ezek a pozitív ionok hajlamosak arra, hogy fokozatosan, gyorsuló ütemben vissza kapcsolódjanak a szénhidrogén molekulákhoz, miközben az üzemanyag az égéstér felé halad.
Ezért tehát a pozitív ionizációt a lehető leghosszabb ideig fenn kell tartani, hogy megakadályozzuk az ionok újra kötődését a kínálkozó molekulákhoz. Vagyis arról van szó, hogy olyan reziduális energiát kell előállítani, amely elegendő ahhoz, hogy legyőzze a molekulákban maradt többi hidrogénatom taszító erejét, annak érdekében, hogy lassuljon az újra összekapcsolódás, és ily módon a mágneses mező által keltett szétválási folyamat fennmaradjon egészen az égéstérben bekövetkező robbanásig.

AZ ECO – TAK MŰKÖDÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐEN TEHÁT AZ ÉGÉSTÉRBE KERÜLŐ ÜZEMANYAG JELENTŐS SZÁMÚ HIDROGÉN – IONT TARTALMAZ.
A diamagnetikus hatások módosítják az égés során lezajló normál kémiai folyamatot, mivel a nagyobb számban jelen lévő pozitív hidrogén – ionok hajlamosak könnyebben összekapcsolódni a szabad oxigén – ionokkal.

EZ AZ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS VIZET (H2O) EREDMÉNYEZ ÉS CSÖKKENTI A SZÉNDIOXID (CO2) ÉS A NITROGÉN DIOXID (NO2) KÉPZŐDÉSÉT.

Így az az oxigénmennyiség, amelyből egyébként ezek az oxidok keletkeznek, a hidrogénnel egyesül és a vízképződést növeli, ezzel egyúttal csökkenti a szén és a nitrogén oxidok (főleg a CO2) kibocsátását. Így kevesebb energia megy el ezeknek a nagyobb vegyértékű oxidoknak a keletkezésére az égés tehát hatékonyabban megy végbe.

A fölös hidrogén – ionok igyekeznek újrakapcsolódni. Erre akkor van lehetőségük, ha égéstérben lerakódott szén részecskékkel (korommal) találkoznak. A hatékonyabb égés magasabb üzemhőmérséklettel jár, ami a szénrészecskék egy részének a bomlását okozza. Ezáltal képessé válnak arra, hogy újra egyesüljenek a hidrogénnel, és növeljék a robbanás erejét. Így a szénlerakódás fokozatosan eltűnik. Ennek következtében javul a hővezetés és a folyadékáramlás, a motorteljesítmény jobban megközelíteni a gyártó által megadott induló jellemzőket.